Share FM

 A hajnalhoz semmisem fogható. A csend, a sötétség, ami előre sejteti már az eljövendő mozgást, reményt és jövőt. A gondtalanság és a lebegés a semmiben. Súgja a dolgos reményt, sőt átjárja. Ahogy egy nagy levegőt vesz és felkészül. A tiszta megnyugtató csönd. Amikor a karmester felemelt pálcája hegyében ott van minden. Az a tört résznyi izgalom, ami a legteljesebb nyugalom is egyben. Egy pontban egyesül minden. Megindul a pálca, egyszerre megszólal minden, egyenesen kirobban belőle az élet. Pirkad, öreg vezetőnk megindul szokásos útjára – de Ő is tudja, hogy sosem ugyanaz. A napfelkelte egyszersmind egy élet születése, mely igen röpke életű, de boldogan hajt fejet, mert érzi, hogy újra megszületik és szebb csodálatosabb életet él, lát újra meg újra. Egész életemben zenész voltam, de a koncerteken sem lehet hozzá szokni. Amikor meg körülöttünk történik, amikor minden egyszerűen minden a része és mind részesei vagyunk, az az, ami csodálatos. Magunkban érezzük, ahogy összpontosul az a mindent elsöprő erő, a finom rezgés, ami hírtelen minden jel nélkül és mégis tökéletesen megkomponálva hirtelen kirobban, hullámmá alakul és végül boldogan megnyugszik. Készülődik. Jól tudja, hogy ez az előadás mindig színpadon lesz.